Citromos csirke sajttal és zöldségekkel

Képregény következik, leginkább azért, hogy ne menjen feledésbe a szombati estebéd. A csirkés ebéd mellett a sütőben volt még hely, így egy meleggel megsült a holnapi uzsonna is.

Először a piros paprika készült el, a legtöbb pepecselés ehhez kellett. Az olivabogyó csak egy opció, aki szereti, teheti bele, aki nem, hát nem. Ronda, de finom :)


Krémsajt és túró, mindegyikből egy-egy adag, a túró hat paprikához 25 dkg.


Fetasajt, egy kis adag szintén, 25 dkg.


A megtöltés után felhasználjuk a levágott felső karikákat, hogy a sütőben ne tudjon a töltelék kifolyni.

Következik a tulajdonképpeni ebéd-vacsora, a csirke. Citrom-ágyon fogja pihentetni a combjait a csirkénk, előbb az ágy, majd a csirke bundája készül el. Nem kell nagy kavarás, bármilyen otthoni, a konyhaszekrényben bújkáló fűszer, fűszerkeverék megteszi. Mivel nem páccal készül, nagyon erősen nem lesz jelen az ízük, csak éppen hogy.










Helyzetkép a sütőből, miután a csirke legalább fél órát sült a fólia alatt, kis vízben, kis zsírban/olajban/olivaolajban/ízlésszerintválasztandó.

A következő szereplő nem került az ételbe, annál inkább a szakácsok bendőjébe, a jobb hangulat érdekében, illetve a gyomorsavak felkészítésére.




















A húsz perc alatt megsült paprika:


Zöldbab, a maradék piros étkezési paprika és egy közepes konzerves kukorica, egy tízdekás vaj, egy serpenyő és egy fedő húsz perces együttléte után elkészült a köretünk.


Ahogy lekerült a csirkék takarója, a fólia, még meleg volt a sütő, mindegyik elgyötört húsdarabra került egy szelet sajt és a pirulásig még eltelt tíz perc, vagy talán még annyi se..

Kifordítjuk az éléskamrát

Vasárnapi lustaság folyománya a mai ebéd, messze van a bolt, kifordítom hát az éléskamrát egy lazább ebédért.
Este belenéztem a fagyasztóba, van hús, van gomba, nosza.
Első állapot: Hús pácban.


Jó erősen fokhagymás fűszerkeveréket, borsot, sót kell keverni egy deciliter olajba, majd beletunkolni a húst és hadd álljon. Ha jót akarunk, sokáig.

Valódi focipályáról szedett tyúkgomba a következő alkatrész. Otthonról kaptam nemrég. Meg kell mosni.


Hozzávaló még egy egészséges fej hagyma, apró darabokban. A gombával együtt aztán mehetnek is gyorsan a serpenyőbe, egy kis izzasztás következik olajban.


Pár perc az egész, mégis közben kíváncsi vagyok, mi van a fedő alatt?


Az egyszer átsült cuccot majd meg kell várni, míg elhidegül, továbbfelhasználásig parkolhat.


Második állapot: Sülthúsgyártás.
Ez a leghosszabb lépése az ebédnek. Okosan, jó lassan kell sütni, hogy a vastagabb szeletek is megpuhuljanak és a vége felé figyelni kell, mert a húsról lefolyó pác-maradék leül a serpenyő aljára és megég. Ha több a pác, mint a hús, érdemes sütés közben az aljáról felkapargatni és kiszedni. Akkor nem lesznek fekete szénsarkok a húsokon. De ez mellékszál.


Amíg készül a sülthús, lehet borozgatni, blogolni, vasárnapi molyolni, egy óra szabadidő adódik.
A harmadik állapot: Körítés-kerítés.
Mivel a menzarizstől és a menzakrumplitól már nagyon elmegy az étvágyam, itthon sem választom. Tészta nem jó, legyen akkor hát omlett, méghozzá gombával vastagított omlett. Ha végül majd összerakom, a gyros-hoz hasonló alakja lesz az ebédnek, persze nem kell itthon kézből-sztaniolból enni, befed majd egy tányért is.
Első alapanyag:


Liszt kell még és só, de fehér kupacokat nem fotózok, nem nehéz elképzelni. Nálunk most három személyre készül az ebéd, tehát hat tojást török fel és keverek össze három evőkanál liszttel. Kavarni kell, mint a palacsintát. Ha kész a massza, szemrevételezéssel még lehet javítgatni, ne legyen nagyon lisztes se, de ne is hasonlítson egy puszta rántottához. Gyakorolni érdemes a jó ízű arányt, aztán meg azt jól megjegyezni.
Egy palacsintasütőt kell még befogni, nagyot, mert az omlettet nem törjük össze (a rántottát tényleg), de nem is kell megforgatni, mint a palacsintát (mert akkor nem lehet félbehajtani). No ennyi magyarázat bőven elég. A parkolóból előjöhet most már a hagymás gomba, a kész adagot harmadolom és belekeverem a tojásos masszába. Aki mer az nyer, aki merít... szóval egy púpozott merőkanállal bele a palacsintasütőbe és hadd süljön. Akkor lesz jó, ha már a teteje nem nyálkás.
Félkész állapotban:


Utána tányérra kell csúsztatni és megsütni a maradék omlettet.
Végső lépes: Az alkatrészek összeszerelése és tálalása.
A sülthús (ha már kellően kihűlt) szeletelve megy az omlett egyik oldalára, szeletelt pirítós jön, mondjuk adagonként egy darab, egy kis reszelt sajttal lehet még gazdagítani és egy nagy kanál vegyes savanyúság menjen még a húsok közé. Végül az omlettet félbe kell hajtani és mustárt vagy bármilyen szószt keresni hozzá, tálaláskor egy cikk paradicsom még elfér a tányéron.

Ivett spenótja

1 adag spenótot kell vízben megfőzni és lecsurgatni, majd azután apróra vágni.
1/4 kg görbe tésztát kell megfőzni és 1-2 gerezd apróra vágott fokhagymával összekeverni.
3 dl tejszínt kell jól kikeverni 3 tojással és kb. 25 dkg reszelt sajttal. A kész keveréket össze kell önteni a spenóttal.
Közben kis darabokra vágott bacont (ez is kb. 25-30 dkg legyen) kell egy lábasban megsütni. Erre kell majd a tészta, rá a tejszínes-spenótos szósz, majd még pár szelet bacon a tetejére és irány a sütő. Akkor jöhet ki, ha már halványpirosra megsült.

Reggeli

Csirkemájas burekasz néven kapható, gyorspékeknél.

Kellemes nyári szombati ebéd, karfiolleves, lazac, spenót, sült apróhal és egy üveg bor. Ahogyan most sikerült, nagyon együttálltak az ízek.
Amiről igazán szót kell ejteni, az a bor, egy üveg neszmélyi cserszegi fűszerest bontottunk ki az ebédhez. Nagyon csúszott lefelé...

Rendkívül érdekes, új magyar fajta, az Irsai Olivér és a Tramini keresztezéséből. Magában hordozza mindkét fajta előnyét, pikáns illata hol a muskotály, hol a Tramini fűszerességére emlékeztet. Fürtje középnagy, kúpos, gyengén vállas, közepesen tömött vagy laza. Bogyói húspirosak, héjuk vékony. Hungarikum, nemesítői telitalálat. (XXVIII. Országos Borverseny 2003: Aranyérem - a Hilltop boráról van szó, idéztem a honlapjukról, a címke alatt ott a link)

"A cserszegi fűszerest Dr. Bakonyi Károly keszthelyi szőlész nemesítette 1962-ben. Karcsi bácsi, elmondása szerint egy új, illatos, korai érésű fajtát akart készíteni, ami igazán a magyar talajra termett. Kiválasztotta tehát a traminit és az irsai olivért és ezek keresztezéséből született a cserszegi fűszeres. (Ehhez persze az kellett, hogy Kocsis Pál 1930-ban nemesítse az irsait!) Hosszú évekig tartó kísérletezés és vizsgálat előzte meg a fajta születését, és azt, hogy a bor piacra kerüljön.
Karcsi bácsi egy olyan fajtát álmodott, ami olyan élményt nyújt a borkedvelőknek, mint a hölgyeknek egy csokor virág.
A Cserszegi fűszeres a Kunsági borvidék imázsát kiválóan erősíti. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az ország legjobb cserszegi fűszeresei évről évre a kicsit „rosszul csengő” kunsági területről származnak, bizonyítva ezzel a borvidék szőlőtermesztési adottságait. Ez az illatos, gyümölcsös, kedves borocska a Kunsági borvidéken talált igazán otthonra. A fajta említett szépségeit az alföldi termelők a lehető legnagyobb odafigyeléssel igyekeznek előcsalogatni. Pedig ez nem is olyan könnyű feladat!" Idéztem innen.

Rajongóknak kötelező.

Igavonásra felkészülve

Vékonyra klopfolással indul a karaj, közéjük kell kevés só (egyrészt mert az otthoni szalonna általában rettenetesen sós, másrészt a húsnak azért kell egy kicsi, hogy puhuljon), majd feketebors, csak úgy érzéssel, ízlés szerint. Egy kicsit kell hagyni összeérni, addig elkészül a többi belevaló.
Érdemes a szalonnából olyat választani, amelyiken van hús-rész is, mondjuk fele-fele arányban, kell még egy éles kés és a héjról óvatosan jó vékony szeleteket kell nyesni. Számolni úgy érdemes, hogy a lenti méretből pontosan három fér rá a szelet húsokra.
Közben elkaptam még egy fél fej fokhagymát, szeletekre vágtam és olajon átfuttattam egy kicsit, még az aranysárga szín elérése előttig. Épp csak annyit voltak az olajban a szeletek, hogy az ízük megváltozzon sült fokhagyma ízre. Egy tányérra dobtam hűlni és elosztottam öt kis kupacra az öt szelet húshoz.

Grana Padano típusú sajtot zsákmányoltam nemrég Olaszországból. Szegény már nagyon penészedésnek indult a hűtőben, itt hát az alkalom, hogy eltűnjön a maradék. Jó sajt sütéshez, rendelkezik egyfajta füstös aromával, de az utóíze édes. Jelen helyzetben azt a jó tulajdonságát fogom felhasználni, hogy olajban nem folyik szét. Épp hogy egy kicsit folyóssá válik csak.
(Az első kóstolás után viszont egy újabb előnye derült ki, remekül illik az íze a sült fokhagymás szalonnához.)

Innentől nincs kép, de már kevés van hátra ebédig. A szelet húsra elosztom a kupac sült fokhagymát, jönnek a szalonnaszeletek hosszában, majd a sajtdarabok és határozott mozdulatokkal az összetekerés következik. Végére figyelni, hogy a sajt ne potyogjon ki, ebben segíthet némi hústűvel való döfködés.
A fokhagyma hagyaték-olajában azután szépen pirosra megsülnek a hústekercsek, nálunk most sültkrumpli van mellé, de elgondolkodtam barackbefőttön is, vagy valami hasonló savanykásabb gyümölcsköreten. De ez már tényleg ízlés kérdése. Rizzsel nem ajánlom.

Olaszos irány a fakanálnak

Először is, ki kell találni, hogy holnap mi legyen az ebéd. Azután be kell cserkészni egy zacskó villámpácot, jelen esetben erősen ajánlott az olasz fűszerkeverékes. Végül elő kell rántani a fagyasztóból négy darab kövér csirkecombot. Ha nincsen otthon egyéb alkatrész, akkor érdemes beszerezni a hozzávalókat is egy környékbeli hipermarkecból. Más előkészületet nem igényel a másnapi ebéd, a pácot el kell készíteni a leírása alapján (1 dl olajba bele a fűszer, keverés, csirkére zuttyantás) és végül a hűtőszekrény türelmét kell venni másnapig. A villámpác amúgy is elég sós, így nem kell a csirkét külön besózni.

Itt jönnek a másnapi hozzávalók:

Nem kell nagyon apróra összevágni a hagymát, paprikát, paradicsomot, jó, ha látszik valami a tányéron. Nálam úgy egy centisek a kockák. Elő egy serpenyővel, bele a csirkét, egy nagy löttyintés olaj az üvegből és mehet is már a tűzre. A csirke, a hagyma és a paprika van először a fedő alatt.

Az a jó, ha van időn a lassú tűzön fonnyasztásra, nagyon puhára megsül a csirke és van ideje összeállni az ízeknek. Úgy egy órát érdemes rászánni, azután le a fedővel és egy kis utó-sütés, szaft-sűrítés következik.
A folyamat vége felé érdemes nekiállni a köretnek. Legelőször a két kis darab fokhagymából kell varázsolni fokhagymás vajat, ez úgy van készen két perc alatt, hogy vaj olvad a serpenyőben és beleteszem a szeletke fokhagymákat, addig rázogatom, míg megpirul, aztán kihalászom a fokhagymát az olajból. Ha nem égett meg a hagyma, belemehet a csirkés serpenyőbe, nem veszik akkor kárba. Az olajat összekeverem két nagy kanál natúr joghurttal és egy nagy kanál főzőtejszínnel, egy rottyantás a forrásig, kész, már csak a tésztát kell megfőzni és lehet összekeverni. Szintén nem kell só, csakis a tészta főzővizébe.




No amikor már veszettül ínycsiklandozó illatok jönnek a fedő alól, akkor érdemes még adni egy lapáttal a bélbolyhoknak. Fűszerezés... olivabogyó most, aztán egy kis majoranna vagy bazsalikom, mindegy, a paradicsom, paprika, hagyma így összefőzve kicsit savanyú ízt ad, ki lehet domborítani az olaszos vénát, mondjuk a tárkony már durva, de még egy szórás bazsalikom és aztán már jó lesz.





Jöhet a tálalás.



Végül egy kis nyár eleji laza ízzel be lehet fejezni az asztali örömöket az alábbiak szerint:



Kellemes emésztést kívánok :-)
Nálunk most már ilyen a hangulat:

Anikó almatortája

Kell hozzá:

100g tehéntúró, 4ek olaj (Rama), 3 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 50g méz, 200g búzaliszt, 1 teáskanál sütőpor, 3/4 kg alma, 60g folyékony méz, 1/8 liter tejföl (natúr joghurt) + rumos mazsola v. befőtt

Mit kell csinálni?

1. A túrót elkeverjük az olajjal, egy tojással, a vaníliáscukorral és a mézzel.

Összekeverjük a sütőport és a lisztet, hozzáadjuk az előzőkhöz. Tortaformába rakjuk a tésztát, majd hűvös helyen tartjuk.

2. Az almát meghámozzuk, négybe vágjuk, kiszedjük a csutkát és a magházat. Rövid időre sós vízbe mártjuk, hogy ne barnuljon meg. Hosszúkás szeletekre vágjuk és körberakjuk a tésztán.

3. A tortát a forró sütőbe tesszük és félig megsütjük. Két tojást a mézzel és tejföllel jól felverünk és 25 perc múlva ráöntjük a tortára, majd tovább sütjük. Egészen addig, amíg az öntet aranysárgává és keménnyé nem válik.

A sütőt 200 fokra kell melegíteni.

Recept egy félcédulán

Olyan húshoz való, ami vékony.
Vajban sült csirkemellhez a bunda:
1 tojás
1.5 dl tej
4-5 ek liszt
10 dkg reszelt füstölt sajt
curry, só, őrölt fehér bors
Masszába bele a csirke (előtte lisztbe), utána kisütni olajban vagy vajban.

Gyors krumplis

Hívják ezt a fura kis ufót tócsninak, lapcsánkának, cicegének és még vagy húszféleképpen, attól függően, melyik tájegységen van a konyha.
Ez a négy amolyan hetedik kerületi ripsz-ropsz, semmi konkrét recept, csak krumplireszelés, egy tojás zsuppsz bele, néminemű liszt-borítás és kever, kever... aztán még só (elbír többet is az elsőre elképzeltnél, pont ebbe buktam ma bele, hát hol a szerelem?), brutálisra őrölt bors, pirospaprika meg még egy-két fűszer a zacskók aljából. L'art pour l'art, szemre, semmi cicó.
Aztán forró olaj és ott kell mellette szobrozni egy kicsit, jó időben megfordítani, hogy ne nagyon kapja le az edény alja. Meg hogy ne legyen már keményre sült, épp csak egy kis ropogás kell. A puff szélén kócolódó krumpliborz a kedvenc részem amúgy, a hasa puhább lesz, ha nem figyelek, megszívja magát olajjal, na időben kell ehhez kikapni az olajból.
Valami kence nem árt mellé, tejföl a hagyományos, de elmegy még ketchuppal, majonézzel, vagy kimitszeret, juhtúró most éppen az aktuális nálunk.
Majd egyszer luxus-köretként is elkészítem, hús mellé.

Most csak enyhén Bilagit után sóhajtozom, tíz kis puffancs szaladt le, sör meg sehol.. ehh... :-)

Hosszú ihlet-hiány után újra...

Ez a szagos-színes serpenyőtöltelék nem is lett olyan borzasztó, mint aminek látszik... :-) most csomagoltam el a maradékot holnapi ebédre, a többi viszont némi szájnyalogatás után eltűnt a bendőnkben. Almával együttsült csirkecsíkok, só, bors és fokhagymás metélt, kiegészítő mellé egy kis traminis sajtsaláta.

Még előbb kotyvadt egy kis szilvás csoki, nem lett ugyan bonbonkemény, mert most (sem) találtam el a helyes arányokat, de igazán nem rossz tevékenység kikanalazgatni a formából :-)

És még maradt egy tálca a hűtőben...

Ja igen, Robin Food járt itt :-)) na majd egyszer oda is beírom, hogy ne tűnjön el a digitális nirvánában ez az akció. Aztán holnap rántotthús. Csak hogy ne térjünk el a hagyományoktól. Mert a vasárnap nem vasárnap rántotthús nélkül, nem magyar vasárnap. Részemről brrr... mert a menzán mostanság szinte csak a rántotthús ehető és már rántotthús-kő nő a gyomromban... Na még egyszer leírom a kulcsszót, rántotthús. Most megyek, bilagit, unikum.

Reggel perec :-)


Eredetileg itt írtam, de ahogy megígértem, a helyére került :-) /2006.10.17/

hogyan csigázzuk fel a szomszédokat

Egy kis 'rosszalkodás' következik. A legigazibb az, ha egy jóféle pesti gangos házban történik meg mindez, ahol is a kíváncsi szomszédok amúgy is szívesen kutakodnak a fedőd alatt.

Most hát vezessük őket az orruknál fogva...

Ha azt szeretnéd, hogy legalább a folyosószomszédok izgatott kíváncsisággal járjanak fel s alá odakint, akkor végy egy fél kiló paradicsomot. (Ha nagyobb a társaság, persze több is lehet, a sütőforma mérete a határ. Vagy a csillagos ég, de szerintem elég lesz egy tálnyi.) Az a legjobb, ha a paradicsomok már eléggé sokat voltak a napon, jól megértek, kifejlődött bennük az a finom kis aroma.

Aztán kell még egy pár pohár fehérbor, mondjuk valami nagyon könnyű, ebben a hőségben nem megy le a tokaji aszú. Legyen inkább egy laza cserszegi fűszeres vagy keményebb fanoknak balatoni olaszrizling. És egy kis szóda.

Be kell még szerezni egy nagy gombóc mozzarellát, kell egy kis darab fokhagyma és pár szelet sonka vagy szalonna. Ezen húsfélékhez most igazán nem kell a light-os változat (pff... bacon light, semmire se jó), mert szükség lesz a tál aljára kiolvadt zsiradékra. Igazán nem kell sok.

Aztán a sütőforma. Mindegy, teflontepsi vagy jénai tál, vagy cserép, mindegy. A fő dolog úgyis az, meddig bírják az idegek :-)

Kezdjük a füstöl sonkával/szalonnával. Vékony szeletben megy a sütő aljára. Ezzel a leégés elleni védelem meg is van, majd aztán paradicsomszeletek következnek. Közéjük lehet tenni minimál kockákra vágott fokhagymát. Ha akad a konyhaszekrényben kis bazsalikom vagy oregánó, mehet a szeletekre az is. Frissen is jó, akkor kicsit több kell. Ízlések pofoznak, az aroma a fontos.

A piros szeletekre jönnek a mozzarella-szeletek, majd megint paradicsom. A tetét még meg lehet szórni száradásnak induló egyéb sajtokkal, ha akad esetleg a frigóban. Más nem kell.

Aztán a sütőbe vele! Lassú tűz, lassú tűz, ajtó-ablak tárva...

Most következik a bor, talpas pohárban kitesszük magunk elé és várakozó álláspontra helyezkedünk. Úgy negyed óra múlva elkezdenek mindenféle gyomorcsiklandozó illatok szállni a sütőből, ekkor kortyolhatunk párat és várjuk a hatást :-)

Kíváncsiskodásra lehet számítani... miez miez? Mi készül itt?

Amikor már nem bírjuk tovább és a paradicsomok is jól megszikkadtak a tetején, esetleg a rászórt reszelt sajt már jól megpirult, kivehetjük a sütőből, aztán tálalni kell és a maradék borral, olivaolajjal megbolondított pirítóssal fel is falhatjuk. Társaságban kitűnő. Sőt, ha marad, bár kétlem, hidegen reggelire is nagyon jól jöhet.



Na megyek is, teszek az ablakba mindenféle paradicsomot... :-)

rántott derelye

Nagyon egyszerű, venni kell a boltban mirelit derelyét,



mi lekvárosat és túrósat választottunk, aztán kell még forró olaj és a zacskóból kirántva azonnal bele...



Vagy ha nagy kedv van pepecselésre, lehet igazi panírral is. Nálunk volt mind a kettőből :-)







Ja igen, ananászos-meggyes-almás-tejszínes gyümölcslevest ettünk előtte. De azt már nem fotóztam le... teli hassal?? :-)