Vékonyra klopfolással indul a karaj, közéjük kell kevés só (egyrészt mert az otthoni szalonna általában rettenetesen sós, másrészt a húsnak azért kell egy kicsi, hogy puhuljon), majd feketebors, csak úgy érzéssel, ízlés szerint. Egy kicsit kell hagyni összeérni, addig elkészül a többi belevaló.
Érdemes a szalonnából olyat választani, amelyiken van hús-rész is, mondjuk fele-fele arányban, kell még egy éles kés és a héjról óvatosan jó vékony szeleteket kell nyesni. Számolni úgy érdemes, hogy a lenti méretből pontosan három fér rá a szelet húsokra.Közben elkaptam még egy fél fej fokhagymát, szeletekre vágtam és olajon átfuttattam egy kicsit, még az aranysárga szín elérése előttig. Épp csak annyit voltak az olajban a szeletek, hogy az ízük megváltozzon sült fokhagyma ízre. Egy tányérra dobtam hűlni és elosztottam öt kis kupacra az öt szelet húshoz.
Grana Padano típusú sajtot zsákmányoltam nemrég Olaszországból. Szegény már nagyon penészedésnek indult a hűtőben, itt hát az alkalom, hogy eltűnjön a maradék. Jó sajt sütéshez, rendelkezik egyfajta füstös aromával, de az utóíze édes. Jelen helyzetben azt a jó tulajdonságát fogom felhasználni, hogy olajban nem folyik szét. Épp hogy egy kicsit folyóssá válik csak.(Az első kóstolás után viszont egy újabb előnye derült ki, remekül illik az íze a sült fokhagymás szalonnához.)
Innentől nincs kép, de már kevés van hátra ebédig. A szelet húsra elosztom a kupac sült fokhagymát, jönnek a szalonnaszeletek hosszában, majd a sajtdarabok és határozott mozdulatokkal az összetekerés következik. Végére figyelni, hogy a sajt ne potyogjon ki, ebben segíthet némi hústűvel való döfködés.
A fokhagyma hagyaték-olajában azután szépen pirosra megsülnek a hústekercsek, nálunk most sültkrumpli van mellé, de elgondolkodtam barackbefőttön is, vagy valami hasonló savanykásabb gyümölcsköreten. De ez már tényleg ízlés kérdése. Rizzsel nem ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése