Articsóka úr nagyon szerette a nyelvet. Kivált a disznónyelvet, Dubarry módra. Az ugyan kétséges, hogy ezt a csemegét bárki megtalálhatná egyetlen vendéglő étlapján is, ám Articsóka úr nagy mestere volt a sosem látott és sosem hallott ételek elkészítésének és pontos leírásának, vagyis az ételköltészetnek, s nem akadt mesterszakács, akinek ne tudott volna újat mondani. Articsóka úr általában mindig olyan ételt rendelt, ami nem szerepelt az étlapon. S aztán mindig a kívánságára elkészített efféle "határtalan" ételekkel lakott jól.
Hajnali három felé járhatott az idő, vagyis nagyjából a "farkasok órája" volt, amit mi inkább a farkaséhség órájának hívtunk, amikor is Articsóka úr - számtalan disznónyelv elfogyasztása után - felemelte fejét a tányérból, és így szólt:
- Tudjátok meg: az álmok is ételből lesznek, nemcsak a gondolatok. Mert az étel: álom! S a megfelelő vacsora az álom igazi melegágya! Nem mindegy tehát, mit fogyasztunk lefekvés előtt. Aki nem akar álmodni semmit, az egyen valami könnyűt, hideget és egészségeset. Velük nincs dolgom. Aki viszont jó nagyokat akar álmodni, és szeretné szíve szerint kormányozni az álmait, az jól figyeljen. Tehát: akinek nincs pénze mozijegyre, de szívesen megnézne egy színvonalas horrorfilmet, az vacsorázzék lucskos káposztát. A lucskos káposztától csodálatos rémálmok jönnek! Ha álmodban viharos tengeren akarsz járni, égzengésben: vacsorázz nyugodtan hagymás babot! A hagyma és a bab a legkiválóbb álomrakéták! Ha csülköt vacsoráznál pékné módra, csoda történik veled, mert álmodban bizonnyal megláthatod őt, mert megjelenik: a mosolygó pékné, akit még senki sem látott! S ha több fehérszamélyt kívánsz álmodban, mint amennyit elbírnál, lefekvés előtt egyél vaddisznócombot csipkemártással, és nem fogsz csalatkozni!
A disznónyelv beszélt Articsóka úrból, kétségtelenül, a disznónyelv. És akkor a disznónyelv újra megszólalt, és önmagáról kezdett beszélni.
- A disznónyelv Dubarry módra: maga a titok. Ugrás a sötétbe. Megfejthetetlen talány. Disznónyelvvacsorától még soha nem volt két egyforma álmom, de még két hasonló sem! Madame Dubarry ugyan összetéveszthetetlen bájt és finomságot kölcsönöz ezeknek az álmoknak - de a disznónyelv! Sűrű homály, és áthatolhatatlan sötétség. S talán azért van mindez, mert egyrészt: a disznó szent állat, másrészt: mert álló nap a mélységet kutatja orrával, harmadrészt: mert minden földi útját emberben bevégző háziállat között ő a legbölcsebb! Mert a disznó a sarat is formálja, akárcsak Mózes első könyvében az Úristen (hisz tudvalevőleg sárból lettünk), s orrával ugyanúgy beleszuszog a sárba, ahogy az ember orrába lehelt a Teremtő! És én addig nem nyugszom, amíg meg nem fejtem a disznónyelv titkát!
És Articsóka úr felállt, s ebből mindnyájan tudtuk, hogy most következik Articsóka esti iskolájának aznapi utolsó leckéje. A Mester pedig így szólt:
- De minden álmodó között a legszebbeket az álmodja, aki lefekvés előtt örömpörköltet vacsorázott. Mert örömpörkölt lehet bármely közönséges marha-, sertés- avagy birkapörkölt, abban az esetben, ha az égiek is úgy akarják. Mert áldott az az étel, melybe hajszáll hullott! S nem is igazi étel az, melynek elfogyasztása közben nem szopogatsz le egyetlen hajszálat sem. S az örömpörkölt is majdnem hajszálon múlik - s még annál is többön!... Mert bizony mondom: az igazi örömpörkölt tartalmazza a szakácsnő egy szeméremszőrét is!
Itt volt hát a vége. Megismerhettük az utolsó titkot is az álmok és ételek titkos tudományából. Ám mielőtt végképp eltávozott volna, Articsóka úr felemelte ujját, és azt mondta:
- Közületek egynek még ma éjjel csodálatos álmai lesznek!
S azzal faképnél hagyott bennünket.
Minden szem rám szegeződött. Marhapörköltet ettem, ráadásul még egy hajszálat is találtam benne - legalábbis addig hajszálnak hittem. Zavartan mosolyogtam, aztán bocsánatkérő arckifejezéssel felkászálódtam, és nagyon gyorsan hazamentem.
És Articsóka úrnak ezúttal is igaza lett.
Mert azon az éjszakán olyan csodálatos álmokat láttam, olyan szépeket, melyekről száz pikáns fűszerezésű disznónyelv se tudna mesélni!
Disznónyelv Dubarry módra
Hozzávalók: 80 dkg sertésnyelv, 5 dkg liszt, 2 dkg cukor, 10 dkg zsír, 60 dkg kelvirág, 5 dkg sajt, só, besamelmártás.
A nyelvet megtisztítjuk, formázzuk és megfőzzük. Hideg vízbe tesszük, majd a bőrét lehúzzuk. Vastagabb szeletekre vágva zsíron röviden pároljuk. Tűzálló tálba tesszük rizsalapra, puhára főtt, rózsáira szedett kelvirággal befedjük. Leöntjük besamelmártással, reszelt sajttal megszórjuk, majd sütőbe téve addig sütjük, míg a sajt a tetején megpirul. Vajas pecsenyelevet adhatunk hozzá.
Dudás Attila író, 1968-ban született Szegeden, első kötete 1998-ban jelent meg.
Hajnali három felé járhatott az idő, vagyis nagyjából a "farkasok órája" volt, amit mi inkább a farkaséhség órájának hívtunk, amikor is Articsóka úr - számtalan disznónyelv elfogyasztása után - felemelte fejét a tányérból, és így szólt:
- Tudjátok meg: az álmok is ételből lesznek, nemcsak a gondolatok. Mert az étel: álom! S a megfelelő vacsora az álom igazi melegágya! Nem mindegy tehát, mit fogyasztunk lefekvés előtt. Aki nem akar álmodni semmit, az egyen valami könnyűt, hideget és egészségeset. Velük nincs dolgom. Aki viszont jó nagyokat akar álmodni, és szeretné szíve szerint kormányozni az álmait, az jól figyeljen. Tehát: akinek nincs pénze mozijegyre, de szívesen megnézne egy színvonalas horrorfilmet, az vacsorázzék lucskos káposztát. A lucskos káposztától csodálatos rémálmok jönnek! Ha álmodban viharos tengeren akarsz járni, égzengésben: vacsorázz nyugodtan hagymás babot! A hagyma és a bab a legkiválóbb álomrakéták! Ha csülköt vacsoráznál pékné módra, csoda történik veled, mert álmodban bizonnyal megláthatod őt, mert megjelenik: a mosolygó pékné, akit még senki sem látott! S ha több fehérszamélyt kívánsz álmodban, mint amennyit elbírnál, lefekvés előtt egyél vaddisznócombot csipkemártással, és nem fogsz csalatkozni!
A disznónyelv beszélt Articsóka úrból, kétségtelenül, a disznónyelv. És akkor a disznónyelv újra megszólalt, és önmagáról kezdett beszélni.
- A disznónyelv Dubarry módra: maga a titok. Ugrás a sötétbe. Megfejthetetlen talány. Disznónyelvvacsorától még soha nem volt két egyforma álmom, de még két hasonló sem! Madame Dubarry ugyan összetéveszthetetlen bájt és finomságot kölcsönöz ezeknek az álmoknak - de a disznónyelv! Sűrű homály, és áthatolhatatlan sötétség. S talán azért van mindez, mert egyrészt: a disznó szent állat, másrészt: mert álló nap a mélységet kutatja orrával, harmadrészt: mert minden földi útját emberben bevégző háziállat között ő a legbölcsebb! Mert a disznó a sarat is formálja, akárcsak Mózes első könyvében az Úristen (hisz tudvalevőleg sárból lettünk), s orrával ugyanúgy beleszuszog a sárba, ahogy az ember orrába lehelt a Teremtő! És én addig nem nyugszom, amíg meg nem fejtem a disznónyelv titkát!
És Articsóka úr felállt, s ebből mindnyájan tudtuk, hogy most következik Articsóka esti iskolájának aznapi utolsó leckéje. A Mester pedig így szólt:
- De minden álmodó között a legszebbeket az álmodja, aki lefekvés előtt örömpörköltet vacsorázott. Mert örömpörkölt lehet bármely közönséges marha-, sertés- avagy birkapörkölt, abban az esetben, ha az égiek is úgy akarják. Mert áldott az az étel, melybe hajszáll hullott! S nem is igazi étel az, melynek elfogyasztása közben nem szopogatsz le egyetlen hajszálat sem. S az örömpörkölt is majdnem hajszálon múlik - s még annál is többön!... Mert bizony mondom: az igazi örömpörkölt tartalmazza a szakácsnő egy szeméremszőrét is!
Itt volt hát a vége. Megismerhettük az utolsó titkot is az álmok és ételek titkos tudományából. Ám mielőtt végképp eltávozott volna, Articsóka úr felemelte ujját, és azt mondta:
- Közületek egynek még ma éjjel csodálatos álmai lesznek!
S azzal faképnél hagyott bennünket.
Minden szem rám szegeződött. Marhapörköltet ettem, ráadásul még egy hajszálat is találtam benne - legalábbis addig hajszálnak hittem. Zavartan mosolyogtam, aztán bocsánatkérő arckifejezéssel felkászálódtam, és nagyon gyorsan hazamentem.
És Articsóka úrnak ezúttal is igaza lett.
Mert azon az éjszakán olyan csodálatos álmokat láttam, olyan szépeket, melyekről száz pikáns fűszerezésű disznónyelv se tudna mesélni!
Disznónyelv Dubarry módra
Hozzávalók: 80 dkg sertésnyelv, 5 dkg liszt, 2 dkg cukor, 10 dkg zsír, 60 dkg kelvirág, 5 dkg sajt, só, besamelmártás.
A nyelvet megtisztítjuk, formázzuk és megfőzzük. Hideg vízbe tesszük, majd a bőrét lehúzzuk. Vastagabb szeletekre vágva zsíron röviden pároljuk. Tűzálló tálba tesszük rizsalapra, puhára főtt, rózsáira szedett kelvirággal befedjük. Leöntjük besamelmártással, reszelt sajttal megszórjuk, majd sütőbe téve addig sütjük, míg a sajt a tetején megpirul. Vajas pecsenyelevet adhatunk hozzá.
Dudás Attila író, 1968-ban született Szegeden, első kötete 1998-ban jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése