Egy kis 'rosszalkodás' következik. A legigazibb az, ha egy jóféle pesti gangos házban történik meg mindez, ahol is a kíváncsi szomszédok amúgy is szívesen kutakodnak a fedőd alatt.
Most hát vezessük őket az orruknál fogva...
Ha azt szeretnéd, hogy legalább a folyosószomszédok izgatott kíváncsisággal járjanak fel s alá odakint, akkor végy egy fél kiló paradicsomot. (Ha nagyobb a társaság, persze több is lehet, a sütőforma mérete a határ. Vagy a csillagos ég, de szerintem elég lesz egy tálnyi.) Az a legjobb, ha a paradicsomok már eléggé sokat voltak a napon, jól megértek, kifejlődött bennük az a finom kis aroma.
Aztán kell még egy pár pohár fehérbor, mondjuk valami nagyon könnyű, ebben a hőségben nem megy le a tokaji aszú. Legyen inkább egy laza cserszegi fűszeres vagy keményebb fanoknak balatoni olaszrizling. És egy kis szóda.
Be kell még szerezni egy nagy gombóc mozzarellát, kell egy kis darab fokhagyma és pár szelet sonka vagy szalonna. Ezen húsfélékhez most igazán nem kell a light-os változat (pff... bacon light, semmire se jó), mert szükség lesz a tál aljára kiolvadt zsiradékra. Igazán nem kell sok.
Aztán a sütőforma. Mindegy, teflontepsi vagy jénai tál, vagy cserép, mindegy. A fő dolog úgyis az, meddig bírják az idegek :-)
Kezdjük a füstöl sonkával/szalonnával. Vékony szeletben megy a sütő aljára. Ezzel a leégés elleni védelem meg is van, majd aztán paradicsomszeletek következnek. Közéjük lehet tenni minimál kockákra vágott fokhagymát. Ha akad a konyhaszekrényben kis bazsalikom vagy oregánó, mehet a szeletekre az is. Frissen is jó, akkor kicsit több kell. Ízlések pofoznak, az aroma a fontos.
A piros szeletekre jönnek a mozzarella-szeletek, majd megint paradicsom. A tetét még meg lehet szórni száradásnak induló egyéb sajtokkal, ha akad esetleg a frigóban. Más nem kell.
Aztán a sütőbe vele! Lassú tűz, lassú tűz, ajtó-ablak tárva...
Most következik a bor, talpas pohárban kitesszük magunk elé és várakozó álláspontra helyezkedünk. Úgy negyed óra múlva elkezdenek mindenféle gyomorcsiklandozó illatok szállni a sütőből, ekkor kortyolhatunk párat és várjuk a hatást :-)
Kíváncsiskodásra lehet számítani... miez miez? Mi készül itt?
Amikor már nem bírjuk tovább és a paradicsomok is jól megszikkadtak a tetején, esetleg a rászórt reszelt sajt már jól megpirult, kivehetjük a sütőből, aztán tálalni kell és a maradék borral, olivaolajjal megbolondított pirítóssal fel is falhatjuk. Társaságban kitűnő. Sőt, ha marad, bár kétlem, hidegen reggelire is nagyon jól jöhet.
Na megyek is, teszek az ablakba mindenféle paradicsomot... :-)
18 június 2006
12 június 2006
rántott derelye
Nagyon egyszerű, venni kell a boltban mirelit derelyét,
mi lekvárosat és túrósat választottunk, aztán kell még forró olaj és a zacskóból kirántva azonnal bele...
Vagy ha nagy kedv van pepecselésre, lehet igazi panírral is. Nálunk volt mind a kettőből :-)
Ja igen, ananászos-meggyes-almás-tejszínes gyümölcslevest ettünk előtte. De azt már nem fotóztam le... teli hassal?? :-)
mi lekvárosat és túrósat választottunk, aztán kell még forró olaj és a zacskóból kirántva azonnal bele...
Vagy ha nagy kedv van pepecselésre, lehet igazi panírral is. Nálunk volt mind a kettőből :-)
Ja igen, ananászos-meggyes-almás-tejszínes gyümölcslevest ettünk előtte. De azt már nem fotóztam le... teli hassal?? :-)
10 június 2006
húsos batyuk
Ha már úgyis közeleg a hétvége, ha már olyan nagyon régen kotyvasztottam kedvemre a konyhában, ha már úgyis fagyasztó-takarítás projekt esedéket... hát akkor legyen :-)
Húsos-zöldséges batyu sült, most jött ki éppen a sütőből a második adag. Jajj, de kár, hogy a fényképezőgép illatokat nem tud fotózni....
Egy jó fél kiló darált hús volt az alap. Amíg olvadt,elmentem bevásárolni, vettem mellé még egy kis sárga paprikát, egy csomag mozzarella sajtot és egy kicsike konzervet, amelyben szeletelt gomba volt. És egy csomag leveles tésztát. Aztán hazahurcoltam a zsákmányt, megpirítottam a gombát és a kockázott paprikát egy kicsit és összekevertem a darált hússal.
A húst úgy fűszereztem, hogy kerestem valamit a konyhában... fokhagymás-vöröshagymás- bazsalikomos fűszerkeveréket találtam, jócskán szórtam a húsra és a zöldségekre. Aztán összekevertem, és kész is a töltelék.
A mirelit tészta szépen kiolvadt, míg hazazötyögtem a trolival, aztán két részre vágtam, kinyújtottam és az első körben csináltam négy nagy lepedőt, abba - mint egy hotdog - töltöttem bele egy nagy adag húst. A felcsavarás előtt belekerült a töltelék közepébe a felszeletelt mozzarella. Tekerés, tekerés, tojás a tésztára, zsuppsz a sütőbe, húsz perc múlva már mindenhol érezhető volt az illata a lakásban :-)
Gyors vacsora, a két nagy húsos-gombás-tésztás batyu bekebelezése (pohár sör és hab és...) után alig volt indíttatás befejezni a kotyvasztást :-)
A maradék tésztákból kicsi batyunakvalókat nyújtogattam, kis töltelék, tál, és az eredmény itt fent...
Igazán jó reggeli lesz holnapra :-)
(A mosogatásról, a tepsi és a tálak elsikálásáról majd egyszer... az egy horror, ha megszárad.. :-) ja és a sütőt is vissza kell toloncolni a helyére...)
03 június 2006
31
Ha már tavasz és mindenki a tojásos nokedlit emlegeti... hát legyen :-)
Bár a nagy hétvégi punnyadás nem kedvezett a nokedli-gyártásnak, azért a főzés nem maradt el, éhesek voltunk. Gyorsabban elkészíthető tésztából az egész, az tényleg csak húsz perc és három edénnyel kevesebb mosogatnivaló :-)
Volt még a fagyasztóban pár szem morzsolt kukorica, hát ment a tojás és a tészta közé :-) Savanyúuborka, púpozott tányér, felfalás... Saláta majd legközelebb, igaz, akkor már nokedli is lesz :-) Ha már annyit emlegettük...
Bár a nagy hétvégi punnyadás nem kedvezett a nokedli-gyártásnak, azért a főzés nem maradt el, éhesek voltunk. Gyorsabban elkészíthető tésztából az egész, az tényleg csak húsz perc és három edénnyel kevesebb mosogatnivaló :-)
Volt még a fagyasztóban pár szem morzsolt kukorica, hát ment a tojás és a tészta közé :-) Savanyúuborka, púpozott tányér, felfalás... Saláta majd legközelebb, igaz, akkor már nokedli is lesz :-) Ha már annyit emlegettük...
Címkék:
ami a tányérra kerül,
old version
30
Dudás Attila: Örömpörkölt
Articsóka úr nagyon szerette a nyelvet. Kivált a disznónyelvet, Dubarry módra. Az ugyan kétséges, hogy ezt a csemegét bárki megtalálhatná egyetlen vendéglő étlapján is, ám Articsóka úr nagy mestere volt a sosem látott és sosem hallott ételek elkészítésének és pontos leírásának, vagyis az ételköltészetnek, s nem akadt mesterszakács, akinek ne tudott volna újat mondani. Articsóka úr általában mindig olyan ételt rendelt, ami nem szerepelt az étlapon. S aztán mindig a kívánságára elkészített efféle "határtalan" ételekkel lakott jól.
Hajnali három felé járhatott az idő, vagyis nagyjából a "farkasok órája" volt, amit mi inkább a farkaséhség órájának hívtunk, amikor is Articsóka úr - számtalan disznónyelv elfogyasztása után - felemelte fejét a tányérból, és így szólt:
- Tudjátok meg: az álmok is ételből lesznek, nemcsak a gondolatok. Mert az étel: álom! S a megfelelő vacsora az álom igazi melegágya! Nem mindegy tehát, mit fogyasztunk lefekvés előtt. Aki nem akar álmodni semmit, az egyen valami könnyűt, hideget és egészségeset. Velük nincs dolgom. Aki viszont jó nagyokat akar álmodni, és szeretné szíve szerint kormányozni az álmait, az jól figyeljen. Tehát: akinek nincs pénze mozijegyre, de szívesen megnézne egy színvonalas horrorfilmet, az vacsorázzék lucskos káposztát. A lucskos káposztától csodálatos rémálmok jönnek! Ha álmodban viharos tengeren akarsz járni, égzengésben: vacsorázz nyugodtan hagymás babot! A hagyma és a bab a legkiválóbb álomrakéták! Ha csülköt vacsoráznál pékné módra, csoda történik veled, mert álmodban bizonnyal megláthatod őt, mert megjelenik: a mosolygó pékné, akit még senki sem látott! S ha több fehérszamélyt kívánsz álmodban, mint amennyit elbírnál, lefekvés előtt egyél vaddisznócombot csipkemártással, és nem fogsz csalatkozni!
A disznónyelv beszélt Articsóka úrból, kétségtelenül, a disznónyelv. És akkor a disznónyelv újra megszólalt, és önmagáról kezdett beszélni.
- A disznónyelv Dubarry módra: maga a titok. Ugrás a sötétbe. Megfejthetetlen talány. Disznónyelvvacsorától még soha nem volt két egyforma álmom, de még két hasonló sem! Madame Dubarry ugyan összetéveszthetetlen bájt és finomságot kölcsönöz ezeknek az álmoknak - de a disznónyelv! Sűrű homály, és áthatolhatatlan sötétség. S talán azért van mindez, mert egyrészt: a disznó szent állat, másrészt: mert álló nap a mélységet kutatja orrával, harmadrészt: mert minden földi útját emberben bevégző háziállat között ő a legbölcsebb! Mert a disznó a sarat is formálja, akárcsak Mózes első könyvében az Úristen (hisz tudvalevőleg sárból lettünk), s orrával ugyanúgy beleszuszog a sárba, ahogy az ember orrába lehelt a Teremtő! És én addig nem nyugszom, amíg meg nem fejtem a disznónyelv titkát!
És Articsóka úr felállt, s ebből mindnyájan tudtuk, hogy most következik Articsóka esti iskolájának aznapi utolsó leckéje. A Mester pedig így szólt:
- De minden álmodó között a legszebbeket az álmodja, aki lefekvés előtt örömpörköltet vacsorázott. Mert örömpörkölt lehet bármely közönséges marha-, sertés- avagy birkapörkölt, abban az esetben, ha az égiek is úgy akarják. Mert áldott az az étel, melybe hajszáll hullott! S nem is igazi étel az, melynek elfogyasztása közben nem szopogatsz le egyetlen hajszálat sem. S az örömpörkölt is majdnem hajszálon múlik - s még annál is többön!... Mert bizony mondom: az igazi örömpörkölt tartalmazza a szakácsnő egy szeméremszőrét is!
Itt volt hát a vége. Megismerhettük az utolsó titkot is az álmok és ételek titkos tudományából. Ám mielőtt végképp eltávozott volna, Articsóka úr felemelte ujját, és azt mondta:
- Közületek egynek még ma éjjel csodálatos álmai lesznek!
S azzal faképnél hagyott bennünket.
Minden szem rám szegeződött. Marhapörköltet ettem, ráadásul még egy hajszálat is találtam benne - legalábbis addig hajszálnak hittem. Zavartan mosolyogtam, aztán bocsánatkérő arckifejezéssel felkászálódtam, és nagyon gyorsan hazamentem.
És Articsóka úrnak ezúttal is igaza lett.
Mert azon az éjszakán olyan csodálatos álmokat láttam, olyan szépeket, melyekről száz pikáns fűszerezésű disznónyelv se tudna mesélni!
Disznónyelv Dubarry módra
Hozzávalók: 80 dkg sertésnyelv, 5 dkg liszt, 2 dkg cukor, 10 dkg zsír, 60 dkg kelvirág, 5 dkg sajt, só, besamelmártás.
A nyelvet megtisztítjuk, formázzuk és megfőzzük. Hideg vízbe tesszük, majd a bőrét lehúzzuk. Vastagabb szeletekre vágva zsíron röviden pároljuk. Tűzálló tálba tesszük rizsalapra, puhára főtt, rózsáira szedett kelvirággal befedjük. Leöntjük besamelmártással, reszelt sajttal megszórjuk, majd sütőbe téve addig sütjük, míg a sajt a tetején megpirul. Vajas pecsenyelevet adhatunk hozzá.
Dudás Attila író, 1968-ban született Szegeden, első kötete 1998-ban jelent meg.
Hajnali három felé járhatott az idő, vagyis nagyjából a "farkasok órája" volt, amit mi inkább a farkaséhség órájának hívtunk, amikor is Articsóka úr - számtalan disznónyelv elfogyasztása után - felemelte fejét a tányérból, és így szólt:
- Tudjátok meg: az álmok is ételből lesznek, nemcsak a gondolatok. Mert az étel: álom! S a megfelelő vacsora az álom igazi melegágya! Nem mindegy tehát, mit fogyasztunk lefekvés előtt. Aki nem akar álmodni semmit, az egyen valami könnyűt, hideget és egészségeset. Velük nincs dolgom. Aki viszont jó nagyokat akar álmodni, és szeretné szíve szerint kormányozni az álmait, az jól figyeljen. Tehát: akinek nincs pénze mozijegyre, de szívesen megnézne egy színvonalas horrorfilmet, az vacsorázzék lucskos káposztát. A lucskos káposztától csodálatos rémálmok jönnek! Ha álmodban viharos tengeren akarsz járni, égzengésben: vacsorázz nyugodtan hagymás babot! A hagyma és a bab a legkiválóbb álomrakéták! Ha csülköt vacsoráznál pékné módra, csoda történik veled, mert álmodban bizonnyal megláthatod őt, mert megjelenik: a mosolygó pékné, akit még senki sem látott! S ha több fehérszamélyt kívánsz álmodban, mint amennyit elbírnál, lefekvés előtt egyél vaddisznócombot csipkemártással, és nem fogsz csalatkozni!
A disznónyelv beszélt Articsóka úrból, kétségtelenül, a disznónyelv. És akkor a disznónyelv újra megszólalt, és önmagáról kezdett beszélni.
- A disznónyelv Dubarry módra: maga a titok. Ugrás a sötétbe. Megfejthetetlen talány. Disznónyelvvacsorától még soha nem volt két egyforma álmom, de még két hasonló sem! Madame Dubarry ugyan összetéveszthetetlen bájt és finomságot kölcsönöz ezeknek az álmoknak - de a disznónyelv! Sűrű homály, és áthatolhatatlan sötétség. S talán azért van mindez, mert egyrészt: a disznó szent állat, másrészt: mert álló nap a mélységet kutatja orrával, harmadrészt: mert minden földi útját emberben bevégző háziállat között ő a legbölcsebb! Mert a disznó a sarat is formálja, akárcsak Mózes első könyvében az Úristen (hisz tudvalevőleg sárból lettünk), s orrával ugyanúgy beleszuszog a sárba, ahogy az ember orrába lehelt a Teremtő! És én addig nem nyugszom, amíg meg nem fejtem a disznónyelv titkát!
És Articsóka úr felállt, s ebből mindnyájan tudtuk, hogy most következik Articsóka esti iskolájának aznapi utolsó leckéje. A Mester pedig így szólt:
- De minden álmodó között a legszebbeket az álmodja, aki lefekvés előtt örömpörköltet vacsorázott. Mert örömpörkölt lehet bármely közönséges marha-, sertés- avagy birkapörkölt, abban az esetben, ha az égiek is úgy akarják. Mert áldott az az étel, melybe hajszáll hullott! S nem is igazi étel az, melynek elfogyasztása közben nem szopogatsz le egyetlen hajszálat sem. S az örömpörkölt is majdnem hajszálon múlik - s még annál is többön!... Mert bizony mondom: az igazi örömpörkölt tartalmazza a szakácsnő egy szeméremszőrét is!
Itt volt hát a vége. Megismerhettük az utolsó titkot is az álmok és ételek titkos tudományából. Ám mielőtt végképp eltávozott volna, Articsóka úr felemelte ujját, és azt mondta:
- Közületek egynek még ma éjjel csodálatos álmai lesznek!
S azzal faképnél hagyott bennünket.
Minden szem rám szegeződött. Marhapörköltet ettem, ráadásul még egy hajszálat is találtam benne - legalábbis addig hajszálnak hittem. Zavartan mosolyogtam, aztán bocsánatkérő arckifejezéssel felkászálódtam, és nagyon gyorsan hazamentem.
És Articsóka úrnak ezúttal is igaza lett.
Mert azon az éjszakán olyan csodálatos álmokat láttam, olyan szépeket, melyekről száz pikáns fűszerezésű disznónyelv se tudna mesélni!
Disznónyelv Dubarry módra
Hozzávalók: 80 dkg sertésnyelv, 5 dkg liszt, 2 dkg cukor, 10 dkg zsír, 60 dkg kelvirág, 5 dkg sajt, só, besamelmártás.
A nyelvet megtisztítjuk, formázzuk és megfőzzük. Hideg vízbe tesszük, majd a bőrét lehúzzuk. Vastagabb szeletekre vágva zsíron röviden pároljuk. Tűzálló tálba tesszük rizsalapra, puhára főtt, rózsáira szedett kelvirággal befedjük. Leöntjük besamelmártással, reszelt sajttal megszórjuk, majd sütőbe téve addig sütjük, míg a sajt a tetején megpirul. Vajas pecsenyelevet adhatunk hozzá.
Dudás Attila író, 1968-ban született Szegeden, első kötete 1998-ban jelent meg.
29
Van, amikor egyáltalán nem lehet ellenállni a látvány és az illatok kombinációjának. Hiába minden ellenkezés, egyszerűen meg kell kóstolni.
Egészen közelről beleszippantva a tejszínhabba... a szem máris meggyőz :-) kicsit sajnálom, hogy a tömörített változatban már nem látszanak a csokicseppek rendesen, meg külön a kakaóporok, de talán még így is el lehet képzelni.
Persze hogy nem lehet ellenállni! Épp tegnap emlegettem azt a multi etető céget, ma ismét a Bohócot gazdagítottuk... viszont ez a fajta kávéjuk nagyon oké. Gyors vasárnapi traccs mellé megfelel, két szürcs között egy szörcs és máris naprakész az ember a pletyka-weben.
Voltak azért még kacsintgató fánkok, sütemények és erős vaníliaillat, de nem! Elég csak a kávé :-)
28
McDonald's Outlet - naháp, naháp :-) kár, hogy csak Amerikában... lennének tippjeim a következő profitábilis egységük elhelyezkedésére :-)
25
Hogyan vegyük magunkhoz 30 perc alatt a heti koleszterin-mennyiséget?
Itt a tavasz, irány a külvilág! A téli mozgásszegényebb, tespedős, monitorelőttülős és papírmunkás életmód után kell a mozgás.
Nade. A mozgás energiaigényes. Globalizált, felgyorsult életünkben kinek van ideje (az egyik legkritikusabb tőketényező amúgy is az idő) minden nap odafigyelve, kiszámolva, stb megszerezni a megfelelő energiadús koleszterint? Hát itt a hétvége, a szabad fél órában rendezhetjük ezt az elmaradást :-)
Amíg pirul a serpenyőben (szigorúan semmi plusz olaj, zsír vagy vaj, csak a mi a sonkában van), addig elő lehet készíteni a belevalókat:
zsemle felvágva, hagyma karikára (vastag karika kell, mert később széteshet könnyen), sajt szeletek gyártása (spec most trappista volt kéznél, de az eidami jobban megy a füstös sonkához), 3 tojás előkészítve és egy kis saláta.
A sonka 'zsírjában' éppen megpirul a hagyma, akkor lesz jó, amikor már elkezdi azt a jellegzetes édes illatát eregetni a konyhába...
Aztán a következő nagy lépés közben el lehet végezni az apróbbakat. Amíg elkészül a három tükörtojás (ruhakímélés céljából célszerű keményre sütni, de ez ízlés kérdése, nagyon folyósra azért nem kéne), szépen sorba lehet rendezni a szendvicsben az alkatrészeket.
Alul hagyma, aztán rá kell olvasztani a sajtot (mikróban pikk-pakk mehet), következik a sült sonka, tetejére egy kis kócos saláta, esetleg ide jöhet ketchup-majonéz-mustár-torma-kimitszeret kence.
Elkészült a tükörtojás, mehet is azon nyomban a tetejére, végül a zsemle kalapja felülre és kész is. 20 perc az elkészítés, mosogatni való se sok maradt, elfogyasztani szép kényelmesen 10 perc. Na, ezzel meg is volnánk, magunkhoz vettük a heti koleszterint, több bajunk már nem lesz :-) A hét többi napjára már csak a müzlibe magot, fitnessz saláta, párolt zöldségek, kiflicsücskök beszerzése és két értekezlet közötti arcba tuszkolása maradt, ez már csak nem nehéz!
Irodista gyomrú sorstársaimnak azért megsúgom, koleszterin-ebédelés után kis gyomorsúlyosság felléphet, de ha megvárjuk, míg hatni kezd a rengeteg energia, túlélhetjük :-) már meg is jött az eredmény, kirobbanó forma, itt az ideje a kertásásnak, kútfúrásnak, tavaszi nagytakarításnak és minden erőteljes mozgásnak odakint. Már megyek is!
Itt a tavasz, irány a külvilág! A téli mozgásszegényebb, tespedős, monitorelőttülős és papírmunkás életmód után kell a mozgás.
Nade. A mozgás energiaigényes. Globalizált, felgyorsult életünkben kinek van ideje (az egyik legkritikusabb tőketényező amúgy is az idő) minden nap odafigyelve, kiszámolva, stb megszerezni a megfelelő energiadús koleszterint? Hát itt a hétvége, a szabad fél órában rendezhetjük ezt az elmaradást :-)
Amíg pirul a serpenyőben (szigorúan semmi plusz olaj, zsír vagy vaj, csak a mi a sonkában van), addig elő lehet készíteni a belevalókat:
zsemle felvágva, hagyma karikára (vastag karika kell, mert később széteshet könnyen), sajt szeletek gyártása (spec most trappista volt kéznél, de az eidami jobban megy a füstös sonkához), 3 tojás előkészítve és egy kis saláta.
A sonka 'zsírjában' éppen megpirul a hagyma, akkor lesz jó, amikor már elkezdi azt a jellegzetes édes illatát eregetni a konyhába...
Aztán a következő nagy lépés közben el lehet végezni az apróbbakat. Amíg elkészül a három tükörtojás (ruhakímélés céljából célszerű keményre sütni, de ez ízlés kérdése, nagyon folyósra azért nem kéne), szépen sorba lehet rendezni a szendvicsben az alkatrészeket.
Alul hagyma, aztán rá kell olvasztani a sajtot (mikróban pikk-pakk mehet), következik a sült sonka, tetejére egy kis kócos saláta, esetleg ide jöhet ketchup-majonéz-mustár-torma-kimitszeret kence.
Elkészült a tükörtojás, mehet is azon nyomban a tetejére, végül a zsemle kalapja felülre és kész is. 20 perc az elkészítés, mosogatni való se sok maradt, elfogyasztani szép kényelmesen 10 perc. Na, ezzel meg is volnánk, magunkhoz vettük a heti koleszterint, több bajunk már nem lesz :-) A hét többi napjára már csak a müzlibe magot, fitnessz saláta, párolt zöldségek, kiflicsücskök beszerzése és két értekezlet közötti arcba tuszkolása maradt, ez már csak nem nehéz!
Irodista gyomrú sorstársaimnak azért megsúgom, koleszterin-ebédelés után kis gyomorsúlyosság felléphet, de ha megvárjuk, míg hatni kezd a rengeteg energia, túlélhetjük :-) már meg is jött az eredmény, kirobbanó forma, itt az ideje a kertásásnak, kútfúrásnak, tavaszi nagytakarításnak és minden erőteljes mozgásnak odakint. Már megyek is!
Címkék:
ami a tányérra kerül,
old version
23
Menzakaja. No komment. Egyik nap sótlan petrezselymes krumplicsomók, másik nap száraz, zörgős rizs. A felettük levő húsokról...áhh... hamarosan inkább parizeres zsemle lesz... persze az nem ingyé', mint a menza, na de... ehh, na mindegy. Majd a hétvégén valami finomat... :-) mennyit is kell még aludni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)