11

Bächer Iván: Ebéd

Elönti most a zengő,
aranyló húsleves
a porcelánmeder bő
ölét, és béke lesz,
a zöldség ázaléka,
a grízgaluska és az
elomló sárgarépa
felejtet bús levést.

A csirkecomb! Ah, elmén,
sziven a sebre ír,
a krumpli, gomba halmán,
uborkanépen úr,
sugárzó, sárga bunda
dús hóhúsát ragyogva
tavas-szinébe vonja,
a roppanó panír.

És itt vagyunk mi is most,
család vagyunk, ki ül,
az asztalunk a biztos
és az, mi rákerül.
Kapaszkodunk. A kétely
megéve, mint az étel,
a bölcs, hatalmas asztal
ül már minket körül.