Hívják ezt a fura kis ufót tócsninak, lapcsánkának, cicegének és még vagy húszféleképpen, attól függően, melyik tájegységen van a konyha.
Ez a négy amolyan hetedik kerületi ripsz-ropsz, semmi konkrét recept, csak krumplireszelés, egy tojás zsuppsz bele, néminemű liszt-borítás és kever, kever... aztán még só (elbír többet is az elsőre elképzeltnél, pont ebbe buktam ma bele, hát hol a szerelem?), brutálisra őrölt bors, pirospaprika meg még egy-két fűszer a zacskók aljából. L'art pour l'art, szemre, semmi cicó.
Aztán forró olaj és ott kell mellette szobrozni egy kicsit, jó időben megfordítani, hogy ne nagyon kapja le az edény alja. Meg hogy ne legyen már keményre sült, épp csak egy kis ropogás kell. A puff szélén kócolódó krumpliborz a kedvenc részem amúgy, a hasa puhább lesz, ha nem figyelek, megszívja magát olajjal, na időben kell ehhez kikapni az olajból.
Valami kence nem árt mellé, tejföl a hagyományos, de elmegy még ketchuppal, majonézzel, vagy kimitszeret, juhtúró most éppen az aktuális nálunk.
Majd egyszer luxus-köretként is elkészítem, hús mellé.
Most csak enyhén Bilagit után sóhajtozom, tíz kis puffancs szaladt le, sör meg sehol.. ehh... :-)
